Valamikor délelőtt arra lettem figyelmes, hogy valaki égetlenül óbégat az utcában. Kinéztem az ablakon, de nem láttam semmit. Mint utóbb kiderült, egy „enyhén” ittas csákót kalapált el egy kevésbé ittas kollégája. A végeredmény az lett, hogy a szenvedő fél az épület tövében ülve kiabált, a másik elhagyta a színpadot, majd valaki, aki megunta a rikácsolást, kihívta a rend őreit. Az ember azt várta volna egy „pár” évnyi otthoni tapasztalat után, hogy kijönnek, elhúzzák a szájukat, felvesznek valami jegyzőkönyv félét, max. hívnak egy mentőt az illetőhöz, aztán elmennek ebédelni. Itt viszont valami egészen más történt. Addig stimmelt, hogy kijöttek a rendőrök és elkezdték felvenni a jegyzőkönyvet. Na de aztán lezárták a komplett utcát, hívtak egy mentőt az alanynak, hívtak egy helyszínelőt, aki kb. 11 órától délután 4 vagy fél 5-ig helyszínelt, fényképezett, méricskélt, mintát vett az aszfaltról, üvegcsébe rakott minden porszemet, zacskózta a kavicsokat (de komolyan!) és mindezt a CSI-ban és egyéb filmekben látott szkafander ruhában. Döbbenetes volt! Teszem hozzá, hogy az elkalapált ürge a saját lábán szált be a mentőautóba, tehát nem történt haláleset, sem pedig súlyos sérülés. Hiába no… alaposság, emberek! Alaposság!
